Interjú - Bott Pince

Kató András a tokaji Bott Pince két megálmodójával, Bodó Judittal és Bodó Józseffel beszélgetett.

Hogyan kerültetek Tokajba birtokot indítani?

Felvidéken születtünk és nevelkedtünk Józsival. A főiskola utolsó két évében kerültem Dél-Tirolba nyelvet tanulni. Pénzkereseti céllal részt vettem idénymunkákban, szőlőt és almát szedtem két kisebb családi vállalkozásnál. Ők döntöttek úgy a 90-es évek végén, hogy Tokajban szeretnének befektetni. Megkértek, hogy az első pár évben segítsek elindítani a vállalkozást. Kaptam egy egész éves kőkemény kiképzést az általuk megálmodott minőségről a szőlőben és tisztaságról a borban. Most visszatekintve jóval megelőzték az itteni viszonyokat a gondolkodásukkal. Nem kevesen gondolták rólam, hogy meghibbantam, mert fű nőtt a sorok között vagy épp szalmatakarással kísérleteztem. Több teóriát hallgattam végig évekig, hogy mennyire nem valósítható meg a biogazdálkodás és a talajtakarás a tokaji mikroklíma mellett. Aztán szépen lassan minden a helyére került – legalábbis azoknál a termelőknél, akik nyitottak a fejlődésre és nem közömbösek a természettel szemben.

Ezért nincs bennem különösebb pánik a borvidékünkkel szemben, mert hiszem, hogy rengeteg munkával, szorgalommal és kitartással, ha a legjobb minőséget tűzzük ki célul, akkor az elismerés is eljön. Nem biztos, sőt egyre biztosabban nem leszünk tanúi, de lehet, hogy nekünk pontosan az a feladatunk a folyamatban, hogy erős alapokat adjunk a következő 2-3 generációnak. Nekünk siker lehet az is, ha a dédunokánk nem veri le a cégért a falról. Ha fent marad, amellett még nekik is meglesz a maguk baja, kétség nem fér hozzá. Az egyetlen faktor amire nincs ráhatásunk az idő – lehetetlen előbbre hozni, meg kell érnie a gondolatoknak.

Mostanság nem sok lehetőségem van olvasni, de reggel egy vers belefér. Váci Mihálynak van pár ideillő sora a Ha érdemes, ha nem című versében:

Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! Mindig érdemes lesz, hiszem!

A lényeg az, hogy a 2000-es évek elején volt kapaszkodó, a környezetükben mindig jó volt a bor. Alkonyi László szavait hallgatva az első könyvbemutatóján éreztem, hogy ezt jó lesz kipróbálni. Sok ilyen történetem van.

Józsi művészettörténetet tanult, hétvégente segített. Nászajándékként megvettünk Tarcalon az Előhegyen 4321 nm szőlőt. Béreltünk egy pici pincét Tokajban. Lett egy társunk aki szőlőterületet vásárolt, amit jelenleg is bérelünk hosszútávra. Így lett 15 év elteltével fél hektárból kilenc, öt különböző dűlőben, öt különböző talajjal.

Miért vegyszermentes, fenntartható termelés mellett döntöttetek?

Szeretjük tudni, hogy mit eszünk és iszunk. Irtózunk az adalékanyagoktól. Nem tudunk minden élelmiszert kontroll alatt tartani és ellenőrizni ami a konyhába kerül, de törekedni lehet rá. Helyi termelőtől vesszük a mézet, szörpit, sajtot, ecetet. A disznóhús szüleimtől érkezik. Angus marhát szabadtartásból Erdőbényéről veszünk, borzderest meg Olaszliszkáról.

A bornak, amit kiadunk a kezünkből annak 100%-ban hitelesnek kell lennie. A hitelesség pedig nálunk azt jelenti, hogy azt mondjuk, amit teszünk és nincs mellébeszélés. Jóska szerint csak az lódítson, akinek jó a memóriája. Alkonyi Laci ezt felénk úgy fogalmazta meg, hogy a Bott borok kóstolásánál mindig nyugodt szívvel dőlhetett hátra a székben, mert a jót elfogadhatta jónak, a szépet szépnek, az igazat pedig igaznak. Ez ritka pillanat és mi ilyet akarunk okozni a fogyasztóinknak.

Miket tartotok az azóta eltelt időszak főbb mérföldköveinek?

2005-ben megalapítottuk a pincét. Nagy elhatározás minden téren. Kellett hozzá némi lazaság meg bolondság, ami mostanra már csak nyomokban fordul elő sajnos.

2011-ben megvásároltuk és kibővítettük a bérelt pincét. Addig a hordók közt álldogálva fogadtuk a vendégeket. A Csontos dűlőben a présház romjainak megvásárlása 12 tulajdonostól 5 évünkbe telt. Felújítani a présházat és méltó környezetben pohárba tölteni a bort felemelő érzés. Azóta is közösségi helyszínként tekintünk a házra. Óvodásokat, iskolásokat viszünk ki a szüretkor. Osztálykirándulásoknak, erdei iskolának adunk helyet. A legnagyobb vállalás a bodrogkeresztúri egykori kerámiagyár romhalmazának megvásárlása volt. A második szüreten vagyunk túl az új feldolgozóban és még mindig meg kell csipdessem magam, hogy hé van meleg víz, nem kell az utcán mosni a ládát!

Hogyan oszlik meg a családtagok között a munka, ki miben vesz részt?

A szőlőben jelenleg van két segítségünk, Norbi és Misi. A permetezést és traktormunkát Józsi csinálja – ez kisebb válóhangulatot okoz nyaranta. Meggyőződése, hogy ő olyankor lát minden tőkét és ez a minőség szempontjából nem elengedhető. Persze igaza van, majd egyszer becsempészem a nyaralás szót is a naptárába. A pincében mindenki segít, a feladatokat közösen tűzzük ki. Egy biztos pont van. Amíg van hordóban bor, addig minden hétfőn reggel kóstolunk Józsival. A vendéglátás, eladás-beszerzés, adminisztráció az enyém, építkezés pasiügy. A gyerekek közösek.

Milyen a tapasztalat a helyi értékesítésről a birtokon? Működik a vidéki turizmus, jönnek az emberek?

A helyi értékesítés nagyrészt saját igényből fakad. Sok szabadidőnk nincs utazásra, rendezvényekre látogatni. A közösség nekünk lételem. Így megteremtjük a kis társaságot magunk körül, amit a vendégeink is élveznek. Nagyon jó emberek vesznek körül és rendkívül sok értékes beszélgetésben van részünk. Most volt egy "Szo-bor" című kóstoló nálunk Makoldi Sándor közreműködésével aki 4 hónapon keresztül alkotott nálunk. Azt követte egy zenés borest, 30 ember kacagása és közös éneklése feltöltött egy jó időre. Nyáron van egy ,,Bor-day” nevű rendezvényünk, aminek alapötletét Jóska nagypapája adta. Utolsó dzsentriként azt tanácsolta, hogy borászatot vagy bordélyt kell nyitni, mert ha a vállalkozás becsődölne akkor az árut még saját örömünkre felhasználhatjuk. Borászat van, a bor-day pedig hosszú dűlőtúrából, kemencézésből, borozásból egyszóval szerelembeesésről szól.

Érdekel, hogy mit tartotok a legnagyobb sikereknek és a legnagyobb kihívásoknak a birtok életében.

Szakmailag mindenképp a Borászok borásza díj. Gazdaságilag az, hogy életben vagyunk. Emberileg a sok jót, amit a vendégeinktől visszakapunk.

Mi a saját pincészetből a kedvenc borotok?

A saját borainkat 3-4 éves állapotban szeretjük igazán fogyasztani. A működési költségek miatt eddig mindig idejekorán kerültek ki a borok a pincéből. Akinek nincs megfelelő tárolóhelye, azt nem nagyon biztatom félrerakni a palackokat. A 2018-as Csontosból volt egy nagyobb mennyiségünk, azt hiszem ez egy jó példa volt arra, hogy nem kell elkapkodni az ivást.

A borfogyasztóknak a saját borainknál is azt ajánlom, hogy kóstolja meg mindet és döntsön arról, hogy mi áll közelebb az ízléséhez vagy a vacsorájához.

Nem szokásom bemagyarázni a szájba a körtét-mangót-papaját. 3 gyerekünk van, mindháromnak ugyanazt a mesét olvasom, a sárkányt mégis mindhárom másképp képzeli el. A bornál is így van. Fontos , hogy legyünk nyitottak, kóstolás után úgyis ahhoz nyúlunk, ami élményt okozott.