Meinklang X Mitiszol?

Aki kérdez: Kató András - Mitiszol?

Aki válaszol: Werner Michlits - Meinklang pincészet

Kérlek mutasd be röviden a Meinklang farmkoncepcióját!

Ha mától visszatekintünk az elmúlt 30 évre, akkor kialakult egy olyan farmkonstrukció, amely mindig is ösztönös, helyzetfüggő döntéseken alapult. Nem volt mesterterv, egyik fejlesztés következett a másik után, bizonyos elevenség vitte. Rudolf Steiner késztetései nagyon megfogtak minket, és több mint 20 éve kezdtük el bevezetni a Demeter ellenőrzési rendszert. Ma színes farmunk van pincészettel, szántóföldi gazdálkodással, gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel, szarvasmarhával, managlicákkal, juhokkal, lovakkal és csirkékkel. És még valami, amit a gyermekeinkért tettünk, az a Pannónia Waldorf Iskola, amelyet 10 éve építünk.

Miért döntöttél a biodinamikus gazdálkodás mellett, amikor átvetted a pincészetet a szüleidtől?

Demetert korábban kezdtük, a szülők, főleg édesanyánk döntése volt. Akkoriban már több mint 10 éve dolgoztunk organikusan, és valami hiányzott. Utólag meg tudom magyarázni magamnak, a spirituális dimenzió hiányzott. Ez mindennek az energiaforrása. Olyan ez, mint a szerelem – nem tudod odaadni és elhasználni, ez azon kevés dolgok egyike, ami megsokszorozódik, ha valaki másnak adod.

Mit tartasz azóta az eltelt időszak főbb mérföldköveinek?

Amikor az állatok hosszú idő után visszaköltöztek a farmra. A napi ritmushoz és a törődéshez való hozzászokás új dimenziót jelentett. Ugyanakkor egy új lendületet is. Gyakran gondolok a tehenekre, hogy önzetlenül és takarékosan eszik végig a teljes ciklust és minden figyelmüket a jó emésztésre irányítják. És ezt a ritmust átadják nekünk.

Hogyan oszlik meg a munka a családtagok között, ki miben vesz részt?

Mindhárom testvér itthon maradt. Kezdetben nem tudtuk elképzelni, hogy a tanyán mindenkinek elegendő bevétele lesz. Aztán minden kezdett kinőni egy nagyon kicsi gazdaságból. Ha most visszatekintünk, már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy mindenki a saját területén dolgozik, ami igazából kicsi kora óta a legjobban érdekelte. Feleségemmel együtt én a szőlővel és borral foglalkozom, két testvérem (párjaikkal együtt) a szántóföldi termesztéssel és az állattenyésztéssel.

Hány országba exportáljátok boraitokat? Melyek a legnagyobbak?

A pincészet értékesítése nagyon jól fejlődött, Brazíliától a Fülöp-szigetekig sok országba exportálunk borokat. Legtöbb borunk a skandináv országokba és Kanadába kerül.

Különféle pezsgőket és habzóborokat is készítesz, ami nagy kihívás. Hogyan látod a különböző piacokról érkező visszajelzéseket, és mik a tervek a jövőre nézve?

Az esküvőnk óta feleségemmel, Angelával készítjük a pezsgőborokat is, például a legnagyobb mennyiségben a Prosa habzóbort. Ez egy gyümölcsös rosé, amit mindneki szeret. Aztán körülbelül 10 éve kezdtünk foglalkozni tartósítás nélküli pezsgőkkel ami kezdettől fogva lenyűgözött bennünket, hogy adalékanyagok nélkül tartósíthatunk egy terméket. Ez volt a PetNat-jaink születése. Itt szinte semmi tapasztalat nem volt, mert akkor még szinte senki nem foglalkozott vele annyira, mint az elmúlt években. Ma sok különböző fajtát készítünk és nagyon szeretjük őket, de ami még jobb, hogy nagy a sikerük a világban.

Konkrétan az érdekelne, hogy mit tartasz a legnagyobb sikernek?

Valahogy itt mindenben együtt vibrál a flow és nagyon jól érezzük magunkat az itt való munkában és létezésben.

Mi a kedvenc borod a saját pincészetből, aztán kíváncsi vagyok, milyen bort szeretsz inni, és ajánlod másnak is, hogy kóstolja meg, ha más termelők borát iszol?

Jelenleg nagyon szeretem a Morgen-t és az Abend-et. Ezek adják a tisztaságot és a teljességet nekem. Megkóstolhatod a kocsány egyes ízjegyeit, amivel egész fürtösen együtt erjesztettünk – persze egy csipetnyi érzet ugyan de fontos, plusz a gyümölcsösség és lédússág miatt is izgatnak. Nagyon szeretem a Somlóról származó fehérszőlőből készülő Vulkan Nr2-t, ami olyan érzést kelt bennem, mintha a vulkáni hegyen lennék. De tudod, szerintem borászként minden “gyermekeddel” különleges kapcsolatban állsz – különben nem teremtenéd őket. Természetesen nagyon szeretünk borokat inni a barátoktól, megnézni, megízlelni őket. Az egyik legmélyebb kapcsolatom a Joly családdal van a Loire völgyéből, boraik egészen különös izgalommal töltenek el. Vagy említhetném a somlói borokat az organikus birtokokról, amik szintén nagyon közel állnak hozzám.

A fenti témákon kívül, mit tennél hozzá, amit fontosnak érzel megemlíteni a borkedvelők számára?

Számomra fontos a mindennapi igény arra, hogy kapcsolatot tartsunk a spirituális világgal. Annak tudatában, hogy a mi felelősségünk, hogy mindannyian társteremtők lehetünk és együtt fejlődhetünk a földi életben. Ezt igyekszünk megadni borainkban és termékeinkben – ezek a természet által kínált hatalmas információmennyiség eredményei. Megvilágosító pillanat, amikor a köznapi értelemben használt ételtermeléstől eljutunk az élettel és egészséggel teli ételig.